Jöjjön a részleges magánadósság-elengedés!

 http://www.penzriport.hu/jojjon-a-reszleges-maganadossag-elengedes

A Pénzriport bloggere* cikkében- tanulmányában, ezúttal arra a kérdésre kereste a választ, hogyan lehetne segíteni az adósságcsapdába került több százezer háztartáson. Ez a cikk még 2016-ban készült.

(* A Pénzriport alapítója Szabó Gergely, 15 éves árupiaci és pénzügyi határidős piaci tapasztalattal rendelkezik, kutatóként dolgozott a Magyar Nemzeti Bankban.

DEVIZAHITEL RÖVID TÖRTÉNETE - ÁRFOLYAMFOGADÁS volt e valójában...?

 A forinthitelezést korlátozta, hogy a jegybank magasan tartotta a forint kamatokat. 

A bankok nem ugyanazt az árat sugallták ügyfeleiknek, mint amit a saját modelljeikben alkalmaztak

 A devizahitelek szellemisége az volt, hogy a bank az ügyfél számára egy kedvezőbb konstrukciót biztosít a forinthitellel szemben. A bank azt sugallta, hogy az árfolyam, bár ingadozhat, várhatóan nem fog jelentősen egy irányba változni. Ezért az észszerűen tájékozott fogyasztó azt gondolta, hogy a kérdés az, hogy havi 130 ezer forint vagy várhatóan havi 90 ezer forintos törlesztőrészlet szeretne-e törleszteni. Így a legtöbb háztartás a devizahitelt választotta. 

BANKI NYERESÉG NEM A HAZAI BANKRENDSZERBEN KÉPZŐDÖTT

A történet kiegészítése, hogy a háztartások veszteségével szemben megjelenő nyereség nem a hazai bankrendszerben képződött. 

DEVIZAELSZÁMOLÁSÚ HITELEKET FORINTFORRÁSBÓL FINANSZÍROZTÁK

Bár 2005 után a hazai bankok a devizaelszámolású hiteleket elsősorban „forintforrásból finanszírozták”, ami azt jelenti, hogy a bankok egyszerűen forintkölcsönt adtak az ügyfeleiknek és ráírták a szerződésre, hogy devizában számolnak el. 

Így az ügyfelek gyakorlatilag kaptak egyszer egy forinthitelt és mellé egy frank/forint árfolyamfogadást: ha a frank gyengül, akkor az ügyfél nyer és a bank veszít, ha pedig a frank erősödik, akkor a bank nyer és az ügyfél veszít. 

HOVÁ FOLYT A BANKOK NYERESÉGE….???

A bankok azonban kimutatásaik alapján ezt a fogadást nem tartották meg, hanem ú.n. swapok formájában továbbadták anyabankjuknak vagy más piaci szereplőknek, például nagy londoni vagy svájci bankoknak, amelyek aztán még tovább adták a fogadásokat. Külső résztvevő számára követhetetlenné vált, hogy a magyar háztartások veszteségével szemben képződött nyereség végül hol kötött ki, a hazai bankkal azonos tulajdonosi csoportban (pl. az anyabanknál) vagy egy teljesen független piaci szereplőnél? 

Viszont függetlenül attól, hogy az árfolyamnyereség nem a hazai bankok mérlegében van, a bankok felelősek azért, hogy egy rossz terméket értékesített az ügyfeleinek. A kérdés az, hogy a hazai bank tudhatta-e előre, hogy az árfolyam ilyen mértékben változhat, valamint, hogy megfelelően tájékoztatta-e az ügyfeleket az árfolyamváltozás kockázatairól? 

A bankok nem ugyanazt az árat sugallták ügyfeleiknek, mint amit a saját modelljeikben alkalmaztak 

BANK TRESURY OSZTÁLY -> TUDTA A 2015-ÖS ÁRFOLYAMOT. … de a bankfiókban ezzel ellentétben hazudtak az ügyfeleknek. 

Míg a deviza határidős árazás egyáltalán nem ismert az észszerűen tájékozott fogyasztó számára, addig a deviza határidős kereskedők, például a bankok treasury osztályán dolgozó szakemberek, illetve a banki vezetés számára ennek nem ismerése elképzelhetetlen.

Ha egy banki treasury-n dolgozó határidős devizakereskedő 2007-ben a monitorjára nézett, akkor azt látta, hogy míg az azonnali frank/forint árfolyam 150, addig a 2008-as határidős árfolyam 160, a 2009-es 170, a 2015-ös pedig 250.  

Az esetet ahhoz lehetne hasonlítani, mintha egy autógyár néhány részlege és a vezetés tudná, hogy nem jó a fék a gyár által gyártott autókban, de erről − a nagyobb értékesítés érdekében − nem értesíti az autószalonokat, így azok mégis ajánlják és eladják az autókat a gyanútlan vásárlóknak. 

Mit kell tenni ilyen esetben?

Ha az autóban nem csak a fék nem működik, hanem az index és a hátsó ajtó sem, és ez utóbbiak már kicserélésre kerültek, ez nem ok arra, hogy az autógyár ne javítsa meg a legjelentősebb hibát, a féket is. Ugyanígy, az a tény, hogy másik két okból (árfolyamrés alkalmazása, egyoldalú kamatemelés) már javítani kellett a devizahitel-terméken, még nem ok arra, hogy a legfontosabb hiba, az árfolyamveszteség ne kerüljön kijavításra. 

Mekkora összegről van szó? Kibírnák-e a bankok a veszteséget?

Az árfolyamveszteség elengedése azt jelentené, hogy az árfolyamveszteség az ügyfelekről a bankokra hárulna. Közel 3500 milliárd forintnyi devizaalapú, mára forintosított lakossági jelzálogszerződés maradt. A teljes állományra vetített árfolyamveszteség, saját hozzávetőleges számítás alapján közel 1500 milliárd forint. A bankok tényleges vesztesége azonban ennél jóval kevesebb lenne, mivel az árfolyamveszteségek elengedése jelentős részben olyan tartozások elengedését jelentené, amelyek amúgy sem kerülnének visszafizetésre. 

A teljes 3500 milliárd forintos állományból közel 1000 milliárd forint a nem teljesítő hitel. Ezekre a bankok már 65%-os értékvesztést képeztek, emellett egyes követeléseket akár 75-80% diszkonttal adnak tovább követeléskezelőknek. Így vélelmezhetően a nem teljesítő állomány valódi értékelésére szinte alig lenne hatással az árfolyamveszteség elengedése.

További közel 1000 milliárd forintnyi „átstrukturált” szerződés van. Ezen állomány jelentős részében szintén fizetési gondok lehetnek, így erre az állományra is igaz, bár jóval kisebb mértékben, hogy az árfolyamveszteség elengedésével részben olyan követelések szűnnének meg, amelyek egyébként sem lennének kifizetve. 

Egyéb javaslatok az adósságcsapda felszámolásához

http://www.penzriport.hu/jojjon-a-reszleges-maganadossag-elengedes