"A szerves azt jelenti, hogy valami szervekből, vagyis együttműködni képes részekből álló.

Bartók Béla fogalmazta meg találóan a dolog lényegét a népzenével kapcsolatban: „Ez az alkotás ugyanazzal a szerves szabadsággal fejlődött, mint a természet egyéb élő szervezetei: a virágok, állatok stb. Éppen ezért olyan gyönyörű, olyan tökéletes a népzene… Nyugaton már réges-régen eltűnt a maga tiszta formájában. De a népi dallamok már keleten is olyan mértékben elvesztették tisztaságukat, hogy valódi népzenéről itt is alig lehet szó.” (Bartók Béla: A népzenéről. Magvető Könyvkiadó, 1981. 14. oldal.)

    "Két igen fontos megállapítás van e rövid sorok között. Az egyik, hogy a magyar népzene, (és nyugodtan hozzátehetjük, hogy a népi műveltség egésze is) „szerves szabadsággal fejlődött”. A másik, ami a magyarság számára lényeges, és egyben hatalmas felelősséggel is

terhel bennünket, hogy a világon alig van már ilyen kincs tiszta formában. Amitől napjainkban sorvad az élet a földön, amitől minden zavarossá és átláthatatlanná vált, az éppen a szabadság fogalmának félreértelmezése és félre magyarázása, az önmaga paródiájává változott szabadelvűség, a liberalizmus túlzott térnyerése. A szabad elv ugyanis a Bartók által említett szerves szabadság ellentéte. Az elv az ember egyéni véleményét jelenti, annak másokkal való elfogadtatása esetén az elvtársiasság szülője. Egyéni nézetet, világnézetet jelent, azt, amikor valaki az ő sajátos élethelyzete alapján kialakít egy álláspontot arról, hogy milyen is lenne az ideális társadalom, őszerinte, majd ezt a véleményét, megfelelő szofisztikus ügyeskedéssel elfogadtatja másokkal, esetleg gazdasági-politikai hatalomra szert téve, rákényszeríti másokra. Ez a szabadelvűség érvényesülési útja, a történelmi tapasztalatok szerint. Voltaire gondolata, miszerint az életét is odaadná, hogy a másik ember is elmondhassa a véleményét, elveit kifejthesse, nos, ez lehet a békés együttélés alapozója, de nem lehet a társadalom rendjének alakító, vezérlő eszméje. Mert a véleményeket, elveket jó meghallgatni és egyeztetni, vitatkozni is ajánlatos róluk, de ezen felül, kell, hogy legyen egy olyan időt-álló, korokon átívelő, rendíthetetlen törvény, melyhez minden vélemény és elv igazodni tud. Ez pedig nem lehet az egyik, vagy a másik ember, vagy ember csoport, például politikai párt vélekedése, elveinek gyűjteménye, melyeket szabadon rákényszeríthet másokra, ha erősebb, hanem az az egyetemes törvény, mely az életet a földön a mai napig fenntartotta, amelyet az emberiség ősidőktől fogva ismer, és amely a „szerves szabadság” lényegét is képezi, melyről Bartók beszél.

Ez a törvény pedig, legtisztábban, és legkönnyebben felismerhető formában, éppen a szerves műveltségnek is nevezett népi kultúrában tud megmutatkozni, pontosan azért, mert ez „szerves szabadsággal fejlődött”.

E két fogalom ugyanis, a szervesség és a szabadság elválaszthatatlanok egymástól, amint az mindjárt ki fog derülni.

SZER-VES: EGYÜTT-MŰKÖDNI KÉPES RÉSZEKBŐL áll:

A szerves azt jelenti, hogy valami szervekből, vagyis együttműködni képes részekből álló. Az együttműködés pedig csak érdekek egyeztetése mentén, szervezett formában lehetséges, azaz "szeresen és nem szertelenül".

A „SZER” az égi rend földi mását, a teremtői törvények földi valósulását jelenti, egyszerűbben: ÉRTELMES RENDet. Az is rend, ha egy teremben a székek szépen sorban, egymás mellé vannak rakva. Valamelyes értelme persze már ennek a rendnek is van a káoszhoz képest, de még nem bír jelentéssel, hiszen folytathatom ezt a sort elvileg bármeddig. Azonban, ha kört alakítunk a székek sorából, akkor már egységet alkot a forma, nem válhat határtalanná, tehát áttekinthető, és szinte kínálja, hogy kijelöljek egy olyan pontot, amely mindegyik széktől egyenlő távolságra esik: a KÖZÉPPONTot. Ez a rend már lehetőséget ad arra is, hogy a székeken helyet foglalók mindegyike lássa az összes többit, és mindenki lássa a középpontot is, ahova valami olyasmi helyezhető, ami mindenkit érdekel. Így, e középpont, SZERVEZŐ ERŐVÉ VÁLIK, tehát az együttlét magasabb értelmet nyer, míg az egymás mellett végtelenül sorakozó székek esetében ez nem lehetséges. Ekkor már SZERE VAN A RENDNEK, vagyis REND-SZER-ről beszélhetünk. Ebben az esetben már egyik résztvevő (széken ülő) sem tehet olyasmit, amiről a többiek ne tudnának, viszont mindent megtehet, amit a többiek is megtesznek. Ha pedig a középpontba valami olyasmit helyezünk, amit mindenki szívesen lát, elfogad, akkor ez a valami meghatározza az együttlét minőségét. A SZERVESSÉG LÉNYEGE tehát, hogy a részek együttműködnek az egésszel, és az egész figyelemmel viseltetik a részek iránt, ami pedig a világfenntartó szeretet kibontakozásának ad lehetőséget. Nem véletlen, hogy szeretet szavunk töve is a szer.

Egy olyan teremben viszont, ahol a székek négyzet alakban sorakoznak egymás mögött, ez az egymásra figyelő rendszer már nem valósulhat meg, hiszen a hátsó sorból bárki kimehet úgy, hogy a többiek nem tudnak erről. Szabadságában áll a többiek tudta nélkül cselekedni, akár ellenükre is. A mindenki által elfogadott központi eszmét és magasabb értelmet nélkülöző együttlét esetén hiába van elvileg egyenlőség az összes jelenlévő számára, a rendszer nem alkalmas ennek gyakorlati biztosítására, míg a szerves forma (példánkban a kör alakzat) ezt garantálja. Az értelmes rend, a szer kizárja, vagy erősen korlátozza a közösség ellenes megnyilvánulásokat, míg a szertelenség ezt lehetővé teszi. "

Forrás:

15. oldaltól kezdődik a cikk: Szerves szabadság” (BŐSZ IMRE ÁDÁM írása)

a székes példa a 16.oldal közepétől van benne