A debreceni Csokonai Színházat 1865. október 7-én nyitották meg Jókai Mór ünnepi beszédével és Katona József Bánk bán című drámájával. A Kossuth utcai épület ikonikus eleme a városnak, az egyszerre mór és bizánci elemeket is viselő, mégis romantikus stílusú színház, az 50. évfordulóján, 1915-ben kapja meg a város nagy költőjének, Csokonainak nevét. A csüngő japánakác megnevezés kicsit félrevezető, ugyanis a faj nem Japánból, hanem Kínából, illetve Koreából származik. A törzsre oltott, csüngő ágrendszerű, időskorban különleges és hatalmas boltozatos koronát viselő egyedek büszkeségei városunknak. A nyár második felében kezdik szirmaikat bontani, és borulnak virágba. A sárgás árnyalatú szirmok festői szépségükkel nem csak a rovarokat kápráztatják el, hanem minket cívisvárosiakat és a városunkba látogatókat is. Tudjuk, hogy egy erdő fái is kommunikálnak egymással, biztos megvitatják milyen volt az előző napi vihar, vagy milyen pletykákat hallottak a madaraktól. E két fa magasba ívelő ágaival sokszor betekintett a teátrum ablakain, és minden estére jutott nekik bőven megbeszélni való. Belestek a kulisszák mögé és láttak ezernyi sikert és bukást, hallottak tapsorkánt és üdvrivalgást, átéltek ínséges időszakot és csillogó éveket. Memóriájukban ezernyi műsorfüzet rejtőzik, olyan nevekkel, mint Blaha Lujza, Csortos Gyula, Mensáros László, Latinovits Zoltán vagy Hofi Géza. A színházunk előtti fa párosunk közel 100 éves, ezt egyészt a korabeli képeslapok, másrészt a szakszerű vizsgálatok igazolják. Tábla jelzi, hogy helyi oltalom alatt állnak, köszönik szépen, jól vannak. Mi debreceniek szeretjük és védjük őket. Most színházunk teljes felújításon esik át, kívül belül megszépül, de közeleg a nap mikor majd teljes pompájában kinyitja kapuit és tárt karokkal várja a nagyérdemű közönséget. Fáink pedig a felújítás időtartama alatt is élik mindennapi életüket, de lehet titkon ők is készülnek a nagy alkalomra.