Erőszakos menekültek utaznak ide-oda a hazában

…”100 évvel ezelőtt élte meg az egyik legsúlyosabb menekülthelyzetet Magyarország. Az igazi nagy menekülthullám 1915-ben indult Magyarország felé. Igaz, már a háború kitörése után elkezdődött a spontán menekülés a veszélyessé vált Galíciából és Bukovinából. érkezők zöme kulturálisan idegennek számított. Különösen a legnagyobb létszámú csoport, a „galiciáner” zsidók váltottak ki dühödt ellenérzéseket.

 A pajeszos, kaftános ortodoxok különböztek a Monarchia nagyvárosainak asszimilált zsidó polgáraitól. E szerint a galíciaiak „uzsorások”, „árdrágítók”, „feketézők”, „miattuk van áruhiány és infláció”, „miattuk nincsenek üres lakások”, az ő „keleti erkölcseik fertőzik meg az embereket” – mondta Bihari Péter.

Fényes László ellenzéki honatya, aki 300 ezer Magyarországon lévő menekültet emlegetett. A belügyminiszter ugyanekkor arról biztosított mindenkit, hogy a kormány a lehető legsürgősebben el kívánja távolítani az országból a menekülteket, és különbséget tesz a humanitárius segítségre szoruló „igazi” menekültek és a — mai kifejezéssel élve — „megélhetési bevándorlók” között. Utóbbiak a miniszter szerint csak azért vannak itt, mert „élelmezési szempontból kedvezőbbnek ítélik viszonyainkat”, és hogy meg nem engedett üzleteket folytassanak.

Az első világháborús menekültválság végül humanitárius krízisek sorozata lett, ami évtizedes kálvária után, 1924 táján zárult le. Ausztriából a háború végén hatósági erővel vitték vissza a lepusztított Galíciába a menekülteket. További fordulatot jelentett, hogy az éppen újjászülető nemzetközi rendben senki nem akarta őket: már nem voltak osztrák állampolgárok, de a megalakuló Lengyelország sem fogadta vissza a zsidó menekülteket. A hontalanná vált emberek sorsának rendezésében a Népszövetség is közvetített; végül sokan Palesztinába távoztak.

Index újság cikke (2015) https://index.hu/tudomany/tortenelem/anagyhaboru/2015/09/27/ezeket_az_ardragito_menekulteket_nem_lehet_kitenni/